Megjelent a "HANGRÓL HANGRA... AZ IFJÚSÁGI KÓRUSÉNEKLÉSÉRT" program keretein belül 2020. tavaszára tervezett szakmai konferenciák anyagát tartalmazó kötetben:
HANGRÓL BETŰRE - Rendhagyó konferenciák
KÓTA, 2020 - ISBN 978-615-00-8810-5
Programunk a jelenkori magyar ifjúság körében kívánja felfrissíteni az éneklési kedvet és éneklési kultúrát, aminek aktív művelésére oly nagy szükség van minden időben: közösséget teremt, élményt ad, figyelemre, türelemre és elfogadásra nevel - minden korosztályban. Visszatekintve a XX. század második felének hazai törekvéseire, örömmel és büszkeséggel lapozgatjuk zenepedagógiánk arany oldalait. Tizenöt éve pályán lévő tanárként abba a korosztályba tartozom, akik a 80-as, 90-es évek fordulóján jártak általános iskolába. Magam is életre szóló élményeknek lehettem részese: az ének tagozatos iskolám dolgos hétköznapjai és ünnepei rendkívül színessé, intenzívvé és érzelmekben gazdaggá tették ezeket az éveimet, amik egyértelműen meghatározták a későbbi szakmai irányultságomat - még azzal együtt is, hogy a zenei pályára terelés egyáltalán nem célja ennek az iskolatípusnak. Emellett biztosan tudom, hogy a normál tantervű iskolák kórusai nagyon gyakran a miénkhez hasonló igénnyel és sikerrel dolgoztak, valamivel szűkebb időkeretben. Bár sokan állítják, hogy ezek az évek már messze túl voltak a hazai ifjúsági énekes kultúra virágkorán, én mégis szívesen és hálával tekintek vissza rájuk, hiszen ennek az időszaknak a gyakorlata és szellemisége is nagyban alkalmas volt a gyerekek iskolai napjait emlékezetessé varázsolni.
Mostanra minden megváltozott - gyakran hallani ezt a megállapítást. De miben áll a változás? Kerülöm a „színvonalesés” és „leromlás” kifejezéseket, hiszen ezek a véleményt formálók részéről végtelenül passzív hozzáállásról tanúskodnak, ami még a kialakult helyzetnél is negatívabb és károsabb, de legfőképpen mindenféle konstruktivitást mellőz. Meglátásom szerint a kitágult világ ingereinek, információinak feldolgozási szüksége és kényszere mindent és mindenkit utolér. Az ezzel járó tanulási folyamat átrendeződéssel jár (egyszerűbben mondva: minden borul), és értékválságot okoz az élet valamennyi területén. Épp az iskolák maradnának ki ebből? Alig valószínű. Az énektanárok felé támasztott igények a populáris zene beemelése kapcsán ismertek, olykor még a hivatalos tantervek is meghajlanak ez előtt, de szerencsére mindig van annyi lélekjelenléte a szakmánknak, hogy a megfelelő pillanatban és módon megszólaljon ez ügyben.
Talán épp a fent említett okokból a mezőny meglehetősen differenciált. Továbbra is léteznek szilárd bástyák stabil profillal és nagy hagyományokkal, akik mintát adnak, de számtalan iskola éli úgy mindennapjait, hogy lényegében semmilyen módon nincs jelen náluk az éneklés gyakorlata. A kórusépítésnek és az építmény megtartásának módozatait pár évtizeddel ezelőtt még sikerrel alkalmazták az iskolák. Az óvodából való átmenet jelentősége és az alsó tagozat alapozó szerepe vitathatatlan volt, nagyon is számított, hogy melyik korosztálynak mi való, technikai és lelki szempontból egyaránt. Ezt a gyakorlatot messzemenőkig támogatták az ismert pedagógiai célú, és önálló megszólaltatásra is kiválóan használható alkotások: Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet biciniumai jellemzően a kicsinyek kórusainak műhelymunkáját segítették és adtak kulcsot a nagy művek előadásához. Vajon mi változott az elmúlt évtizedekben? A kicsik ma is éppoly nagyszerűek, tanulékonyak, érettek, de körülöttük is „minden borult” és ez az állapot fokozottan tükröződik a pszichéjükben. A multimédiás túlingerlés, a világból áradó fokozott nyugtalanság gyakran valós betegségként jelenik meg bennük: még a neurotipikus gyerekeknél is mindennaposak azok a tünetek, amelyeket a fejlesztésre, korrekcióra szoruló társaikban diagnosztizálnak, egyre tömegesebben. Mindezek fényében az iskolai zenepedagógia célja, funkciója is módosul, átalakul: a tantárgyakhoz való kapcsolódás mellett az iskolapszichológus és fejlesztőpedagógus munkájával is rokonságot mutat a napi tevékenységünk. Érthető tehát, hogy miért ütközhet akadályba a klasszikus ívű kórusépítés megvalósítása napjaink iskoláiban. Jelen írásommal ahhoz próbálok segítséget nyújtani, hogy feltárjuk ennek okait, és megtaláljuk az utat a mai gyerekekhez azokkal az értékekkel, amik a mi gyermekkorunkat is tartalmassá és széppé tették.
Azért jó híreim is vannak: az alsós gyerekek rugalmasak, gyorsan alkalmazkodnak és helyzetfelismerésük kiváló: bámulatos, milyen nagyszerűen el tudják különíteni egymástól a feladataikat. Villámgyorsan állnak át egyik tantárgyról vagy szakkörről a másikra, de a köztük lévő összefüggéseket is könnyen felismerik. Örömmel tapasztalom akár egy iskolai rendezvényen is, amint egyik pillanatban még kórustag, a másik pillanatban már a tánckarban szerepel, majd verset szaval, vagy akár hangszeren játszik. Kétségeim talán épp az ezekben való elmélyülés terén vannak, különösen, amikor sorra adják fel az ambícióikat már tizenéves koruk elején, és ennek sokszor épp a kórustagság esik áldozatul. Ahhoz, hogy a klasszikus ívű iskolai kórusépítést megvalósítsuk, bizony elmélyültség, koncentráció, türelem, figyelem szükséges már a kicsiknél, és épp ez az, ami hiányzik mostanság. Hiszen egyik feladatból esnek a másikba és az erősebb, gyorsabb, csillogóbb, hangosabb győz. Az egyébként is szűk időkeretben, szétszórtabb figyelemmel kevesebb az esély a hagyományos repertoár elsajátítására. Nagy eredmény és öröm, ha egy-egy normál tantervű iskola felsős kórusának műsorán megjelennek Kodály - Bárdos - Szőnyi kis művei csokorban, szépen kidolgozva és jó kedvvel előadva. Valódi, teljes, maradéktalan kórusélményt adnak ezek a művek előadónak és hallgatónak egyaránt. Ahol ez megvalósul, az valóban a csúcsok csúcsa! De mit adjuk a kicsiknek, hogy ők is mielőbb részesüljenek az énekes szereplés élményében, ami jó alapot teremthet számukra a későbbi felsős kórusmunkához?
Rendszeres olvasója vagyok a közösségi oldal szakmai csoportjainak, és nagy tanácstalanságot látok különösen ünnepek idején, hogy mit lehetne az alsó tagozatosokkal énekelni egy-egy szereplés alkalmával. Az ötletelés során csalódottan tapasztalom, hogy az ünnepek kapcsán elvétve sem merül fel a jeles napok fogalma, a népi gyűjtések gazdag tárháza, annál inkább a régmúlt és napjaink slágerei, amihez még zenei alapot is adnak-vesznek egymás között a kollégák. Valóban nehezen megvalósítható az ismert körülmények miatt valódi kórusművek megtanítása, de így is bőséggel találhatunk értékes énekelni valót. A kis biciniumoktól mindössze egyetlen lépést kell tennünk, hogy visszataláljunk azok gyökeréhez, forrásához: a népdalokhoz és gyermekjátékdalokhoz. Alkalmazzuk színpadra őket, minden ünnepre találunk megfelelő mennyiségben és nehézségben. Ha kórus kapcsán többet szeretnénk nyújtani a puszta népdaléneklésnél, akkor a hangversenyeken adjuk elő zongorakísérettel, csokorba rendezve. Évszázados hagyományai vannak nálunk a zongorakísérettel ellátott népdaléneklésnek, számos iskolai segédkötet létezik a népdalok gyakorlásának és előadásának színesítésére: Ádám Jenő, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Halmos László, Járdányi Pál, Karai József, Maros Rudolf, Szőnyi Erzsébet és sok kortársuk sietett az ifjúság segítségére kiváló kíséreteikkel.
Persze meríthetünk ötletet közvetlenül a népi gyakorlatból is: különösen a karácsonyi ünnepkör dallamait lehet hangulatossá tenni népi hangszerekkel, de ha magunknak kell megoldani a harmonizálást, akkor se csüggedjünk, hiszen a tekerő, a citera és a duda mind-mind könnyedén varázsolt két szólamú muzsikát a falusi ünnepekhez: a dallamot megtámasztó orgonapont és az ostinato megidézése egy rögtönzött zongorakíséretben is nagyszerűen megoldható, akár egy-egy ügyes furulyás és ritmushangszeres közreműködésével. Máris előállt a zenekarunk! Az így létrejött apparátus és műsor teljességgel egyedi, a miénk! Legyünk rá büszkék, szerepeljünk bátran, örömmel és mutatkozzunk be akár szélesebb körben is, legyen az iskolák közötti találkozó, kerületi, városi rendezvény. A jókedvűen szereplő gyermeksereg mindig üde színfolt, és iskolánk hírnevét is erősíti.
Mindehhez persze a legfontosabb a mi magunk meggyőződése abban, hogy a legkisebb népdalok is „a legmagasabb művészi tökéletesség példái. Kis arányaikban éppoly tökéletesek, akárcsak a legnagyobb szabású zenei mestermű.”/Bartók/ Könnyű és értékes anyag ez a kicsik számára, ami kedvet ad a közös énekléshez, és észrevétlenül segít a színpadi rutin megszerzésében. Néhány év következetes építkezése nagyban hozzájárulhat egy önállóan működő felső tagozatos énekkar megalapításához is.
Opánszki Dávid
Ének-zenetanár, karnagy
A KÓTA Ifjúsági Énekkari és Zenepedagógiai Szakbizottságának tagja
AJÁNLOTT IRODALOM
Bartók - Kodály: Magyar népdalok
Az Editio Musica Budapest első kiadása: 1953
Daloskert - Négy évszázad daltermése (Kern Aurél zongorakíséreteivel)
Rózsavölgyi és Társa 1927, 1938; Reprint kiadás: Polifon Zeneműkiadó Bt.
71 magyar népdal - zongorakísérettel ellátta Halmos László
Magyar Kórus Budapest, 1947; Reprint kiadás - Polifon Zeneműkiadó Bt.
Forrai Katalin: Európai gyermekdalok 1-2. kötet
Editio Musica Budapest, 1966
Kerényi Miklós György: Százszínű csokor
Editio Musica Budapest, 1966
Kerényi Miklós György - Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola I-IV.
Editio Musica Budapest, 1967-1985
Szőlő érik - 115 dal zongorakísérettel - Az általános iskolák 1-4. osztályának dalaiból
Tankönyvkiadó, 1972
Éneklő Egyház - Római Katolikus Népénektár
Szent István Társulat, 1984
Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Planétás Kiadó, 1997
Karai József: Fel nagy örömre - Karácsonyi énekek kétszólamú gyermek- vagy nőikarra ad libitum zongorakísérettel
Editio Musica Budapest, 2002
Ó, szép fényes hajnalcsillag - Magyar népi karácsonyi énekek (CD melléklettel)
A Mezőgazda és a FolkEurópa Kiadó közös kiadványa, 2005; jogutód: Music Hungary Zeneműkiadó Kft. (Hangvető)
Felhő táncol - Mai magyar zeneszerzők kíséretes kórusművei
KÓTA, 2008
Béres József: Szép magyar ének
Könyv I-II. kötet - Akovita Könyvkiadó 2009; 2016
CD - Kossuth Kiadó 2012
DVD - Akovita Könyvkiadó 2018
Mindennapi énekeink - a KÓTA szerkesztésében
Editio Musica Budapest, 2017
Kodály HUB online zenepedagógiai tudásközpont
Készült az Erasmus+ Stratégiai Partnerségi Projekt keretében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem irányításával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése