Egy éve hunyt el Jeney Zoltán. Íme egy kiváló megemlékezés három egykori tanítványától.
Magam is több emléket őrzök vele kapcsolatban az elektronikus zeneszerzés speciális kollégiumon töltött három évemből: a legmeghatározóbb az, amilyen figyelemmel és érdeklődéssel kísérte a vizsgáinkat. Elvárta, hogy a darab kapcsán megfogalmazott gondolataink, a koncepciónk összefüggjön a hangzó anyaggal, a művel. Az szóljon, amiről beszélünk / arról beszéljünk, ami szól - semmi mellébeszélés. Ez olyannyira a központban volt, hogy magát a darabot szinte egyáltalán nem is véleményezte a vizsgán. (A koherencia igényről a cikkben is említést tesznek a visszaemlékezők.)
Pár alkalommal zeneműveket is hozott számunkra hangfelvételen, majd a véleményünkre volt kíváncsi. Nagyon zavarban voltunk, nem mertünk megszólalni. Egy hosszú csönd után már állt is volna fel, mire visszatartottuk és kiböktük, mire is gondoltunk. Igen, szabadott gondolni és mondani bármit, pont ez érdekelte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése