Megjelent a "HANGRÓL HANGRA... AZ IFJÚSÁGI KÓRUSÉNEKLÉSÉRT" program keretein belül 2020. tavaszára tervezett szakmai konferenciák anyagát tartalmazó kötetben:
HANGRÓL BETŰRE - Rendhagyó konferenciák
KÓTA, 2020 - ISBN 978-615-00-8810-5
Programunk
a jelenkori magyar ifjúság körében kívánja felfrissíteni az éneklési kedvet és éneklési
kultúrát, aminek aktív művelésére oly nagy szükség van minden időben:
közösséget teremt, élményt ad, figyelemre, türelemre és elfogadásra nevel -
minden korosztályban. Visszatekintve a XX. század második felének hazai
törekvéseire, örömmel és büszkeséggel lapozgatjuk zenepedagógiánk arany
oldalait. Tizenöt éve pályán lévő tanárként abba a korosztályba tartozom, akik
a 80-as, 90-es évek fordulóján jártak általános iskolába. Magam is életre szóló
élményeknek lehettem részese: az ének tagozatos iskolám dolgos hétköznapjai és
ünnepei rendkívül színessé, intenzívvé és érzelmekben gazdaggá tették ezeket az
éveimet, amik egyértelműen meghatározták a későbbi szakmai irányultságomat -
még azzal együtt is, hogy a zenei pályára terelés egyáltalán nem célja ennek az
iskolatípusnak. Emellett biztosan tudom, hogy a normál tantervű iskolák kórusai
nagyon gyakran a miénkhez hasonló igénnyel és sikerrel dolgoztak, valamivel
szűkebb időkeretben. Bár sokan állítják, hogy ezek az évek már messze túl
voltak a hazai ifjúsági énekes kultúra virágkorán, én mégis szívesen és hálával
tekintek vissza rájuk, hiszen ennek az időszaknak a gyakorlata és szellemisége
is nagyban alkalmas volt a gyerekek iskolai napjait emlékezetessé varázsolni.
Mostanra
minden megváltozott - gyakran hallani ezt a megállapítást. De miben áll a
változás? Kerülöm a „színvonalesés” és „leromlás” kifejezéseket, hiszen ezek a véleményt
formálók részéről végtelenül passzív hozzáállásról tanúskodnak, ami még a
kialakult helyzetnél is negatívabb és károsabb, de legfőképpen mindenféle
konstruktivitást mellőz. Meglátásom szerint a kitágult világ ingereinek,
információinak feldolgozási szüksége és kényszere mindent és mindenkit utolér.
Az ezzel járó tanulási folyamat átrendeződéssel jár (egyszerűbben mondva:
minden borul), és értékválságot okoz az élet valamennyi területén. Épp az
iskolák maradnának ki ebből? Alig valószínű. Az énektanárok felé támasztott
igények a populáris zene beemelése kapcsán ismertek, olykor még a hivatalos
tantervek is meghajlanak ez előtt, de szerencsére mindig van annyi
lélekjelenléte a szakmánknak, hogy a megfelelő pillanatban és módon megszólaljon
ez ügyben.
Talán
épp a fent említett okokból a mezőny meglehetősen differenciált. Továbbra is
léteznek szilárd bástyák stabil profillal és nagy hagyományokkal, akik mintát
adnak, de számtalan iskola éli úgy mindennapjait, hogy lényegében semmilyen módon
nincs jelen náluk az éneklés gyakorlata. A kórusépítésnek és az építmény megtartásának
módozatait pár évtizeddel ezelőtt még sikerrel alkalmazták az iskolák. Az
óvodából való átmenet jelentősége és az alsó tagozat alapozó szerepe
vitathatatlan volt, nagyon is számított, hogy melyik korosztálynak mi való,
technikai és lelki szempontból egyaránt. Ezt a gyakorlatot messzemenőkig
támogatták az ismert pedagógiai célú, és önálló megszólaltatásra is kiválóan használható
alkotások: Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Szőnyi Erzsébet biciniumai jellemzően a
kicsinyek kórusainak műhelymunkáját segítették és adtak kulcsot a nagy művek
előadásához. Vajon mi változott az elmúlt évtizedekben? A kicsik ma is éppoly
nagyszerűek, tanulékonyak, érettek, de körülöttük is „minden borult” és ez az
állapot fokozottan tükröződik a pszichéjükben. A multimédiás túlingerlés, a
világból áradó fokozott nyugtalanság gyakran valós betegségként jelenik meg
bennük: még a neurotipikus gyerekeknél is mindennaposak azok a tünetek,
amelyeket a fejlesztésre, korrekcióra szoruló társaikban diagnosztizálnak,
egyre tömegesebben. Mindezek fényében az iskolai zenepedagógia célja, funkciója
is módosul, átalakul: a tantárgyakhoz való kapcsolódás mellett az
iskolapszichológus és fejlesztőpedagógus munkájával is rokonságot mutat a napi
tevékenységünk. Érthető tehát, hogy miért ütközhet akadályba a klasszikus ívű
kórusépítés megvalósítása napjaink iskoláiban. Jelen írásommal ahhoz próbálok
segítséget nyújtani, hogy feltárjuk ennek okait, és megtaláljuk az utat a mai
gyerekekhez azokkal az értékekkel, amik a mi gyermekkorunkat is tartalmassá és
széppé tették.
Azért
jó híreim is vannak: az alsós gyerekek rugalmasak, gyorsan alkalmazkodnak és
helyzetfelismerésük kiváló: bámulatos, milyen nagyszerűen el tudják különíteni
egymástól a feladataikat. Villámgyorsan állnak át egyik tantárgyról vagy
szakkörről a másikra, de a köztük lévő összefüggéseket is könnyen felismerik.
Örömmel tapasztalom akár egy iskolai rendezvényen is, amint egyik pillanatban
még kórustag, a másik pillanatban már a tánckarban szerepel, majd verset
szaval, vagy akár hangszeren játszik. Kétségeim talán épp az ezekben való
elmélyülés terén vannak, különösen, amikor sorra adják fel az ambícióikat már
tizenéves koruk elején, és ennek sokszor épp a kórustagság esik áldozatul. Ahhoz,
hogy a klasszikus ívű iskolai kórusépítést megvalósítsuk, bizony elmélyültség,
koncentráció, türelem, figyelem szükséges már a kicsiknél, és épp ez az, ami
hiányzik mostanság. Hiszen egyik feladatból esnek a másikba és az erősebb,
gyorsabb, csillogóbb, hangosabb győz. Az egyébként is szűk időkeretben,
szétszórtabb figyelemmel kevesebb az esély a hagyományos repertoár
elsajátítására. Nagy eredmény és öröm, ha egy-egy normál tantervű iskola felsős
kórusának műsorán megjelennek Kodály - Bárdos - Szőnyi kis művei csokorban,
szépen kidolgozva és jó kedvvel előadva. Valódi, teljes, maradéktalan
kórusélményt adnak ezek a művek előadónak és hallgatónak egyaránt. Ahol ez
megvalósul, az valóban a csúcsok csúcsa! De mit adjuk a kicsiknek, hogy ők is
mielőbb részesüljenek az énekes szereplés élményében, ami jó alapot teremthet
számukra a későbbi felsős kórusmunkához?
Rendszeres
olvasója vagyok a közösségi oldal szakmai csoportjainak, és nagy
tanácstalanságot látok különösen ünnepek idején, hogy mit lehetne az alsó
tagozatosokkal énekelni egy-egy szereplés alkalmával. Az ötletelés során
csalódottan tapasztalom, hogy az ünnepek kapcsán elvétve sem merül fel a jeles
napok fogalma, a népi gyűjtések gazdag tárháza, annál inkább a régmúlt és
napjaink slágerei, amihez még zenei alapot is adnak-vesznek egymás között a
kollégák. Valóban nehezen megvalósítható az ismert körülmények miatt valódi
kórusművek megtanítása, de így is bőséggel találhatunk értékes énekelni valót. A
kis biciniumoktól mindössze egyetlen lépést kell tennünk, hogy visszataláljunk
azok gyökeréhez, forrásához: a népdalokhoz és gyermekjátékdalokhoz. Alkalmazzuk
színpadra őket, minden ünnepre találunk megfelelő mennyiségben és nehézségben.
Ha kórus kapcsán többet szeretnénk nyújtani a puszta népdaléneklésnél, akkor a
hangversenyeken adjuk elő zongorakísérettel, csokorba rendezve. Évszázados
hagyományai vannak nálunk a zongorakísérettel ellátott népdaléneklésnek, számos
iskolai segédkötet létezik a népdalok gyakorlásának és előadásának
színesítésére: Ádám Jenő, Bartók Béla, Bárdos Lajos, Halmos László, Járdányi
Pál, Karai József, Maros Rudolf, Szőnyi Erzsébet és sok kortársuk sietett az
ifjúság segítségére kiváló kíséreteikkel.
Persze
meríthetünk ötletet közvetlenül a népi gyakorlatból is: különösen a karácsonyi
ünnepkör dallamait lehet hangulatossá tenni népi hangszerekkel, de ha magunknak
kell megoldani a harmonizálást, akkor se csüggedjünk, hiszen a tekerő, a citera
és a duda mind-mind könnyedén varázsolt két szólamú muzsikát a falusi
ünnepekhez: a dallamot megtámasztó orgonapont és az ostinato megidézése egy
rögtönzött zongorakíséretben is nagyszerűen megoldható, akár egy-egy ügyes
furulyás és ritmushangszeres közreműködésével. Máris előállt a zenekarunk! Az
így létrejött apparátus és műsor teljességgel egyedi, a miénk! Legyünk rá
büszkék, szerepeljünk bátran, örömmel és mutatkozzunk be akár szélesebb körben
is, legyen az iskolák közötti találkozó, kerületi, városi rendezvény. A
jókedvűen szereplő gyermeksereg mindig üde színfolt, és iskolánk hírnevét is
erősíti.
Mindehhez
persze a legfontosabb a mi magunk meggyőződése abban, hogy a legkisebb népdalok
is „a legmagasabb művészi tökéletesség
példái. Kis arányaikban éppoly tökéletesek, akárcsak a legnagyobb szabású zenei
mestermű.”/Bartók/ Könnyű
és értékes anyag ez a kicsik számára, ami kedvet ad a közös énekléshez, és
észrevétlenül segít a színpadi rutin megszerzésében. Néhány év következetes
építkezése nagyban hozzájárulhat egy önállóan működő felső tagozatos énekkar
megalapításához is.
Opánszki Dávid
Ének-zenetanár, karnagy
A KÓTA Ifjúsági Énekkari és Zenepedagógiai
Szakbizottságának tagja
AJÁNLOTT IRODALOM
Bartók
- Kodály: Magyar népdalok
Az Editio Musica Budapest első
kiadása: 1953
Daloskert
- Négy évszázad daltermése (Kern Aurél zongorakíséreteivel)
Rózsavölgyi és Társa 1927, 1938;
Reprint kiadás: Polifon Zeneműkiadó Bt.
71
magyar népdal - zongorakísérettel ellátta Halmos László
Magyar Kórus Budapest, 1947; Reprint
kiadás - Polifon Zeneműkiadó Bt.
Forrai
Katalin: Európai gyermekdalok 1-2. kötet
Editio Musica Budapest, 1966
Kerényi
Miklós György: Százszínű csokor
Editio Musica Budapest, 1966
Kerényi
Miklós György - Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola I-IV.
Editio Musica Budapest, 1967-1985
Szőlő
érik - 115 dal zongorakísérettel - Az általános iskolák 1-4. osztályának
dalaiból
Tankönyvkiadó, 1972
Éneklő
Egyház - Római Katolikus Népénektár
Szent István Társulat, 1984
Tátrai
Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások
Planétás Kiadó, 1997
Karai
József: Fel nagy örömre - Karácsonyi énekek kétszólamú gyermek- vagy nőikarra
ad libitum zongorakísérettel
Editio Musica Budapest, 2002
Ó,
szép fényes hajnalcsillag - Magyar népi karácsonyi énekek (CD melléklettel)
A Mezőgazda és a FolkEurópa Kiadó
közös kiadványa, 2005; jogutód: Music Hungary Zeneműkiadó Kft. (Hangvető)
Felhő
táncol - Mai magyar zeneszerzők kíséretes kórusművei
KÓTA, 2008
Béres
József: Szép magyar ének
Könyv I-II. kötet - Akovita Könyvkiadó
2009; 2016
CD - Kossuth Kiadó 2012
DVD - Akovita Könyvkiadó 2018
Mindennapi
énekeink - a KÓTA szerkesztésében
Editio Musica Budapest, 2017
Kodály
HUB online zenepedagógiai tudásközpont
Készült az Erasmus+ Stratégiai
Partnerségi Projekt keretében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
irányításával
