A görög színésznőt leginkább az 1960-as évekbeli filmjeiről ismerhetjük, de érdemes meghallgatni a Vangelisszel közösen készített két lemezét (Odes - 1979; Rapsodies 1986), melyeken görög tradicionális világi és egyházi énekeket adnak elő. Vangelis zseniális feldolgozásai az élő ütőhangszeres és szintetizátor játékkal méltó módon mentik át és töltik fel friss színekkel ezeket a klasszikus értékeket. Irene Papas hangja pedig elmélyült, egyszerre autentikus és egyedi. Mindketten nagy tisztelettel és avatottan nyúlnak ezekhez az ősi dalokhoz.
Vangelis így ír az egyik lemez füzetében az őt inspiráló forrásokról: "Tájak, emlékek, pásztorok és álmok, a sarjadó növények suttogása, kabócák és szitakötők. Szeretett anyák és kedvesek ajkainak hangja, a lélegzet gyökere, a lélek remegő várakozása. Hermész szárnyai, áttetsző pillangók, Héphaisztosz tüze, pipacsok a búzában, Apollón lantja, ezüstös patakok, ősi harmat."
