A görög
színésznőt leginkább az 1960-as évekbeli filmjeiről ismerhetjük, de érdemes
meghallgatni a Vangelisszel közösen készített két lemezét (Odes - 1979;
Rapsodies 1986), melyeken görög tradicionális világi és egyházi énekeket adnak
elő. Vangelis zseniális feldolgozásai az élő ütőhangszeres és szintetizátor
játékkal méltó módon mentik át és töltik fel friss színekkel ezeket a
klasszikus értékeket. Irene Papas hangja pedig elmélyült, egyszerre autentikus
és egyedi. Mindketten nagy tisztelettel és avatottan nyúlnak ezekhez az ősi
dalokhoz.
Vangelis így
ír az egyik lemez füzetében az őt inspiráló forrásokról: "Tájak, emlékek,
pásztorok és álmok, a sarjadó növények suttogása, kabócák és szitakötők.
Szeretett anyák és kedvesek ajkainak hangja, a lélegzet gyökere, a lélek remegő
várakozása. Hermész szárnyai, áttetsző pillangók, Héphaisztosz tüze, pipacsok a
búzában, Apollón lantja, ezüstös patakok, ősi harmat."
Vangelis - Irene Papas: The River